Sikeres pályázatok, sikeres gazdálkodás

Ma már egyre több az igényes gazda Székelyföldön, aki azt vallja, nem csak annyiból áll a jó tehén, hogy négy lába van, és két szarva. Az állattartók egyre inkább figyelnek a minőségre, legyen szó a genetikáról vagy a tejről. De nem kell önerőből küszködni, a minőségi jószágtartásban több pályázat is segít, például a minimis, amelyre november 11-ig még bátran lehet jelentkezni.
A fajtatiszta állományok kiemelt támogatási rendszerét 2012-ben indították útjára Tánczos Barna államtitkári tevékenysége idején, akkor a húsmarhafajtákra fektették a hangsúlyt. Nagy Tamás államtitkársága idején folytatták a programot, ekkor fogadta el a minisztérium a törzskönyvezett szarvasmarhák prémium támogatását, valamint az első minimist. Tánczos Barna szenátorral beszélgettünk a mezőgazdasági pályázatok fontosságáról.

– Mondhatjuk, hogy kizárólag RMDSZ-kezdeményezésre indultak ezek a támogatások?
– Körbenéztünk a világban, és azt láttuk, a professzionálisan gazdálkodó farmerek egyre inkább a minőségre és nem a mennyiségre fektetik a hangsúlyt. Úgy gondoltuk, ezt a lehetőséget meg kell adnunk a mi gazdáinknak is, így kezdeményeztük a támogatási rendszer kidolgozását.

– Manapság egyre többet beszélnek a tudásalapú mezőgazdaságról, a jó genetikáról, a törzskönyvezésről.
– A hatékony mezőgazdasági termelés – akár növénytermesztésről, akár állattenyésztésről van szó – a 2000-es években nem képzelhető el a tudomány vívmányainak, a kutatások, fejlesztések eredményeinek felhasználása nélkül. A leghatékonyabb gépek, berendezések, a legújabb tenyésztési technológiák, a csúcsgenetika mind-mind jelen kell legyenek a székelyföldi gazdaságokban. Azok, akik nem egy kis háztáji gazdaságban gondolkodnak, az értékesítési piacokon csak akkor tudják felvenni a versenyt, ha növelni tudják a termelési hatékonyságot. Állattenyésztésben pedig ehhez elengedhetetlen a jó genetika, a tudatosan kiválasztott tenyészállat. A törzskönyvezett állományra a támogatás is többszörös, mint az eredet nélküli állatokra, de hangsúlyozom, a jó genetika elsősorban a termelés, a piaci verseny, az értékesítés szempontjából fontos.

– Hogyan állunk Székelyföldön az állatállománnyal?
– Fél évszázados munka veszett kárba, amikor 2009-ben az akkori PSD–PDL kormány felelőtlen halogatása miatt megszűnt a törzskönyvezési tevékenység állami támogatása. A folytonosság megszakításával felbecsülhetetlen érték veszett oda, a minőségellenőrzést és a törzskönyvezést gyakorlatilag nulláról kellett kezdeni 2012-ben. Ennek ellenére Székelyföldön egyre több gazdában tudatosul, hogy érdemes tenyészállatokkal foglalkozni, érdemes törzskönyvezett, fajtatiszta szarvasmarhát vagy juhot tartani.

– Ebben segít a minimis támogatás.
– Szerencsére ezt minden uniós tagállam meghirdetheti, ha a támogatás célját, a kedvezményezettekre vonatkozó feltételeket, valamint a maximális támogatási összegeket előzetesen megküldi a brüsszeli szakhatóságoknak. Az üsző, berbécs és tenyészbika vásárlását támogató programot Románia Kormánya hazai költségvetésből finanszírozza.

– A mezőgazdaságon belül mire lehet pályázni?
– A minimis támogatás vemhes üszők és tenyészbikák vásárlására vehető igénybe. Üszőkre 5000 és 6000 lejes, a tenyészbikák esetében 8000 lejes összeg igényelhető. Az előbbiek hús- és tejelő fajták egyaránt lehetnek, az apaállatok azonban csak húsfajtákhoz tartozhatnak. A támogatásból vásárolt üszők életkora 17 és 28 hónap, illetve 17 és 34 hónap között kell legyen, a tenyészbikák legalább 18, de nem több, mint 24 hónaposak lehetnek.

– Hol, hogyan tudják igényelni a gazdák ezt a támogatást?
– A kérelmeket a szükséges dokumentumok fénymásolatával a gazdáknak a megyei mezőgazdasági igazgatóságnál kell benyújtaniuk legkésőbb november 11-ig. A támogatás igényléséhez az eladó részéről szükséges a kiállított számla, nem feltétel azonban ennek a kifizetése, azaz a gazda akkor is igényelheti a támogatást, ha az állatokat a támogatás megszerzése után fizeti ki.

– Kiknek tudja ajánlani ezt a támogatást?
– Minden olyan gazdának, aki piacra termel. Aki a tej vagy tejtermékek értékesítését tűzi ki célul. A hatékonyság növelésének és a maximális támogatás megszerzésének ez az egyetlen járható útja.

– Hogyan látja, Székelyföldön a gazdák mennyire figyelnek a pályázatokra, támogatásokra? Kell-e szemléletváltás a gazdálkodás terén?
– Ha általánosan említjük a támogatásokat, akkor elmondhatjuk, hogy a 2007–2014-es periódusban Hargita megye élen járt a támogatások lehívásában. 2014 után sajnos csökkent a pályázási kedv, véleményem szerint téves intézményi hozzáállás miatt. Ezt főleg a beruházási pályázatok esetében állapíthatjuk meg, mert ha az APIA vagy például a 2014-es minimis támogatásokat nézzük, az eredmények továbbra is kiemelkedőek, akár országos viszonylatban is. De ehhez rengeteg munkára, tájékoztatásra, állandó felvilágosításra van szükség. A megye minden sarkából hívnak a gazdák, én pedig bármikor rendelkezésükre állok. Fórumokat, tájékoztató karavánokat szervezek, elérhetnek telefonon, Facebookon, rendszeresen keresnek meg fogadóórákon.

– Mennyire könnyű vagy nehéz Bukarestben kiállni a székely gazdák érdekeiért? Hogyan tapasztalja, a román politikusok mennyire értik, veszik figyelembe a hegyvidéki gazdálkodók helyzetét, problémáit?
– A Dâmboviţa-partiak másként gondolkodnak, ez tény és való. Kevesen vannak, akik értik a hegyvidéki gazdák gondjait, az itteni kihívásokat. Ott a tavasz február végén kezdődik, itt mi a silókukoricát nem vethetjük el május 7. előtt, mert lefagy. Ott a medve „kicsi édes maci", a székely ember pedig már rég megtanulta, hogy „a medve nem játék". Ott továbbra is földesúri rendszerben gondolkodnak, mi itthon életképes kis- és közepes családi gazdaságokat építünk. Ezért annyira fontos, hogy a székelyföldi gazdáknak legyen képviseletük Bukarestben. Olyan szenátor, képviselő vagy államtitkár, aki ismeri az itteni problémákat, azokat a legfelső szinten képviselni tudja, ismeri a bukaresti mechanizmusokat, és hatékony, eredményes tud lenni. Én ezt vállaltam az elmúlt négy évben, erre vállalkozom a következő szenátori mandátumomban is.

– Mi az, ami Székelyföldnek nagy értéke, adottsága a gazdálkodáshoz? Miben szerencsések a székelyföldi gazdák?
– Hogy a saját lábukon állnak, a saját gazdaságukban dolgoznak, övék a föld, a jószág. Igaz, hogy a kihívások is mások – így nagyobb a felelősség is, nem gondolkodik más helyetted, neked kell megoldanod a problémákat. De ahhoz semmi sem hasonlítható, amikor a magad ura vagy. A székely társadalmat ez jellemezte évszázadokon át, remélem, hogy ez a jövőben is így marad Székelyföldön!

Csilip Árpád Csíkszereda mellett, Csibában tart szarvasmarhákat. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szerzett agrárközgazdasági diplomát, és jelenleg is tanul, a Gödöllői Szent István Egyetem agrármérnöki szakának hallgatója. Élsportolóként megtanulta a kitartást, a Román Kerékpárosszövetség válogatottja volt. Fiatalkora ellenére – 22 éves – nyugodtan mondhatjuk, hogy sikeres gazda. Ő már kipróbálta a minimis pályázatot, és köszöni szépen, rendkívül meg van elégedve.

– Hogyan kezdett gazdálkodni?
– Mondhatni, belenőttem. Már gyerekkoromban is be kellett segíteni a szüleimnek, de én ezt örömmel tettem. Ma már saját állataim vannak.

– Hogyan vágtak bele a szarvasmarhatartásba?
– Édesapám juhokat tenyésztett, kezdte 30 darabbal, aztán lett 50, 60, 100, már majdnem 300 fölé is ment a létszám, de édesanyám még mindig a szomszédból vette a tehéntejet, és persze zsörtölődött édesapámnak. Így lett az első szarvasmarhánk, majd lett három, és így tovább, szaporodtak. Ma összesen 68-at tartunk számon, ebből 22 az enyém. Gyerekkoromtól érdekelt a gazdálkodás, nem kellett noszogassanak a szüleim, hogy segítsek, nálunk a családban egyébként is mindenki végezte a dolgát. Ráadásul az egész gazdálkodásnak van egy papírmunka része, amit sok gazda ki nem állhat, én meg magamra vállaltam, idejében elkaptam a fonalat, és bár minden hónapban változtatnak a szabályokon, igyekszem mindig naprakész lenni.

– Milyen az állatállományuk?
– Mi részben törzskönyvezett, részben „paraszt" teheneket tartunk. De szerettem volna, hogy legyen több törzskönyvezett jószágunk, így pályáztam a minimis támogatásra.

– Hány jószággal kezdte, és mennyi lett a program végén?
– Húszévesen volt három tehenem, és a támogatással még hetet vettem melléjük. Nekem, egyszerű fiatal gazdának nem lett volna 14 ezer euróm, amit így hipp-hopp befektessek. 2050 euró volt darabja az állatoknak, a minimis program adta a vételár több mint felét.

– Honnan, milyen állatok érkeztek?
– Ausztriából jöttek, én nem találkoztam velük a megérkezésük előtt. Őszintén, hétből öttel nagyon meg vagyok elégedve, egyre nem panaszkodom, és egy gyengébb, de összességében rendben vannak. Amikor érkeztek, nem tudtam öszefogni a szájamat, olyan gyönyörűek voltak, és kövérek. Vemhes üszőket kaptam, nem voltak egészen kétévesek. Decemberben kerültek hozzám, először 3-4 hétig karanténban kellett tartsam őket, én ezt szigorúan be is tartottam, külön légtérben voltak, külön is etettem őket. Aztán márciusban borjúzott az első, és április végén az utolsó, napra pontosan úgy, ahogy írta a törzskönyv. Egyszóval a minimisnek köszönhetően jól megszaporodott az állományom. Úgy látom, a fiatal gazdáknak mindenhol lépéselőnye van. Figyelem a pályázatokat, a lehetőségeket, mert megéri ezeken indulni.

– Mit csinálnak a tejjel?
– Nyersen adjuk el. A piacon van egy asszony, aki árulja a palackozott friss tejünket, a Decean is a mi tejünket dolgozza fel. Ennek van egy mennyiségi és minőségi normája, amit mindennap tartani kell. Ami ezenfelül megmarad, azt elviszi a Friss, a többiből pedig sajtot csinálunk magunknak.

– Sajtkészítésben nem gondolkodott?
– Annyi feltételnek kell megfelelni, hogy egyedül nem megy. Szövetkezettel viszont simán benne lennék. Ha a gazdák összeállnak, akkor bármi elérhető, ezt kellene itt Székelyföldön megérteni. Úgy látom, ezt az én korosztályom fogja megvalósítani. Mi már nem értük a kommunizmust, nem áll fel a szőr a hátunkon, ha azt halljuk, álljunk össze közösbe. Úgy gondolom, együtt erősebbek lennénk. Remélem, ennek is eljön az ideje!

– Ön sikeres gazdának tartja magát?
– Én sikerélményként élem meg, ha gyarapszik a létszám, ha egyre szebb jószágokat látok az istállómban. De voltak jó példáim, voltak, akiktől tanulhattam, és segítséget is kaptam. Akár Tánczos Barnát veszem, vagy Haschi Andrást, de az állatorvost is említhetném, gyakorlatilag éjjel-nappal hívhatom őket. És bárki. Legyen szó akár papírmunkáról vagy pályázatról, de akár állategészségügyről, mindig kapok tanácsokat, nem érzem azt, hogy egyedül vagyok, magamra hagytak.

– Miért tartja fontosnak a törzskönyvezett állatállományt?
– Úgy tapasztalom, egyre többet beszélünk a minőségi és nem a mennyiségi állományról. Ha jószágot tartasz, enni kell adnod egy olyan állatnak is, amely nyolc liter tejet ad, és annak is, amely 20-25 litert. Akkor mi a jól felfogott érdeke a tulajdonosnak? A tejkontrollba is beálltam, minőségi állatokkal könnyebb boldogulni, és a borjút is könnyebb eladni. Ha törzskönyve van, a kétszeresét éri, miközben a munka ugyanannyi vele, mint egy eredet nélkülivel.

– Hosszú távon miben gondolkodik?
– Én most is a tejelő állatot látom a legrentábilisabbnak, az mindennap hoz egy kicsi pénzt. De a közeljövőben húsmarhával is akarok foglalkozni, gyakorlatilag neki is fogtam a szaporításnak. Pár év múlva el szeretném érni, hogy legyen 30 fejős- és 30 húsmarhám. A tejelők napi szinten termelnek, a húsmarha pedig hosszabb távú befektetés. Egyszerűen muszáj fejlődni, és a fejlesztésbe be kell fektetni. A gazdaságból nem lehet csak kivenni, muszáj visszaforgatni, másképp lemaradsz. Ehhez jók a támogatások, és meg lehet találni azokat a szakembereket is, akik segítenek pályázni. Nem szabad tátott szájúnak lenni, ki kell használni a lehetőségeket. Én a kicsi doszárkáimmal megyek, kopogtatok, nem hagyom magam, kérdezek, tanácsot kérek. És mindig kapok!

– Miért szeret gazdálkodni?
– A jószágok mindig is közel álltak hozzám. Amikor kimegyek az állatokhoz, akkor érzem igazán elememben magam. Azt is szeretem, hogy a magam főnöke vagyok, bár nyilván nagy segítség, hogy édesapámmal együtt gazdálkodhatok.

– Hogyan látja, Székelyföldön meg lehet élni a gazdálkodásból?
– Én egyértelműen azt mondom, lehet itthon is boldogulni. Olyan pályázatok vannak, olyan lehetőségek, hogy ha azokat kihasználod, biztosan haladni tudsz egyről a kettőre. Nem kell rögtön John Deer traktort venni, de a minőségi állatokba fontos befektetni. Aki nyitott szemmel jár, és szeret dolgozni, az itthon is meg tud élni!
2016 Parlamenti választások
2016 Helyhatósági előválasztások
2014 EP választások
2012 Parlamenti választások
2012 Helyhatósági választások
2009 EP választások
2008 Helyhatósági választások
Hírlevél

eseménynaptár

2017
<<
 október 
>>
h k sze cs p szo v
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5